Volga M21

[Labdacs]

én egy picit fiatalabb vagyok, sajnos kis koromban ennek az autónak csak a motorjával találkozhattam (igaz, abból otthon van három is), mert az utcánkban volt a helyi SEFAG (Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság) telephely, ezért UAZ volt UAZ hátán mindenfelé. vezetni is egy kiszuperált katonai mentőn tanultam meg.

az M21-essel élőben először a 90-es évek közepén találkoztam a városligeti május elsejei "a szocialista autógyártás gyöngyszemei" címet viselő találkozókon. tetszett-tetszett, de picit aránytalannak tartottam. túlságosan magas és keskeny volt. látható, hogy a BMW alapokra építettnél pont ezeket küszöbölték ki. mindjárt kívánatosabb is lett a madárka.

Imádni való a "műszerfala". Valami rettenetes-égszín kék plexiből volt. Nem csak a számlap, hanem a kilométeróra búrája, "kupolája" is. Csodálatos fényjáték szemtanúja lehetett a sofőr. Ha szemből sütött a nap, átfénylett az egész szerkezet. Csodálatos látvány volt. Néha engedte az állatorvos, hogy a kocsijában játszak. Persze, hogy felérjem a hatalmas elefántcsont fehér kormányt, jelentős mennyiségű kispárnát kellett a seggem alá tenni. De csodálatos volt "vezetni" az autót. Még ha egy helyben is állt... Sokáig meg voltam győződve róla, hogy a kék plexi a CCCP designer-ek ötlete volt. Miután 1984-től nagyon sokszor megfordultam a Szovjetúnióban és láttam az ottani viszonyokat kezdtem sejteni, hogy ez a csodálatosan irizáló matéria, a korabeli szovjet ipar félre sikerült produktuma lehet. Nagy valószínűséggel a hadiiparuk számára szerettek volna víztiszta, átlátszó plexit készíteni, például az akkoriban nagy mennyiségben gyártott MIG-jeikhez. Hiába na, a Nagy Népi Hurál több téren leakarta győzni a hanyatló kapitalizmust, de ezt az viszonylag egyszerű terméket csak kék színben tudták előállítani. A repülésben ezt felhasználni nem lehetett, viszont tökéletesen megfelelt az M21-esek műszerfalának. Ja és kapott belőle a KGST keretén belül a magyar műanyagipar is. Nálunk az személyautó gyártás akkoriban nem volt, az Ikarusokhoz is igénytelen volt ez az anyag. Nálunk főleg fogkefenyél és szappantartó lett belőle... Tudom, 9 évesen szereztek nekem Anyámék egy gyereküdülőbe egy 2 hetes beutalót és ilyen jaj-kék szappantartóm volt.
Az "elefáncsont" kormány is csak egy ócska bakelit szerűség volt. Olvastam egy M21-es és egy Gaz 13 Csajka felújításáról. A fémrészek felújításával sokkal kevesebb gondjuk volt. Nem úgy a "szuper" ruszki műanyagok pótlásával...

igen, ezt tanúsíthatom, az általam eddig megvizsgált M21-esek közül egyiknek sem volt tökéletes a műszerfalán az általad leírt plexi műszerfal. vagy a nap szítta teljesen szét, vagy töredezett volt, de gyári, új állapotúra visszaállítottal nem találkoztam még.

[Camaro96]

Rejtés:

A másik nagy kedvencem a GAZ 13-as, a Csajka. Vagy ha így jobban tetszik a Sirály.

csajka_01.jpg

Gaz13.jpg

Tudtommal 1958-ban kezdték el gyártani. Ki tudja miért, de baromira hasonlít az 1955-ös Packard Patrician-ra:

55packard1.jpg

55packard2.jpg

Hiába, Nagy Testvérék is szerettek "lopni"... Erről a szokásukról később sem mondtak le. Lásd: Concorde - TU144, vagy Space Shuttle - Buran...
Volt rangsora Nagy Testvéréknél az autóknak. A csúcsvezetők ZIL-lel, az alattuk levők Csajkával, a még kisebb párt ingyenélők pedig Volgával (M21, M24) döngettek a moszkvai proszpekteken (sugárút). Sőt, a ZIL-es csibészeknek még külön sávjuk is volt. Mint Pesten a buszoknak.
Hogy, hogy nem egy GAZ13-assal is volt személyes érintettségem. '91-ben, 25 évesen vettem életem első autóját, egy FIAT Regata D-t. Mivel sokat dolgoztam, sok pénzem volt (ahhh, régi szép idők ) és az autóra szánt pénzemből még maradt, úgy gondoltam mindenképpen elverem a maradék pénzem. Kelenföldön ahol laktam volt a Patyolatnak egy üzeme. Ennek az udvarában állt egy Csajka. Véletlen összefutottam a tulajjal és szóba jött az autómegvásárlása. Akkor 70.000, azaz hetven ezer forintott kért érte az ürge. Ezt simán ki tudtam volna fizetni. Jó, OK, a karosszérián lett volna egy-két javítani való, az automata váltó is felújításra szorult volna, a krómozott cuccokra is ráfért egy alapos újra krómozás. Mivel a díszlécek hanyagul az utastérbe voltak hajítva, szétszabdalták az ülés kárpitokat. Viszont, ahogy mondani szokták, a motor pöc-röff indult, ment mint a zsírozott isten nyila. A váltó kicsit makacskodott, de gépészetileg egyben volt. Én nagyon megakartam szerezni. Anyámék vétózták meg a bizniszt. Mivel akkoriban egy kelenföldi panelban laktam velük (hja kérem, mivel egy évben összesen jó ha 4 hónapot voltam itthon..), a Sirály tárolása csak Mutterék esztergomi telkén lett volna megoldott. Anyám nem látta gép értékét, csak azt hajtogatta, hogy 20-25 liter benzint fog zabálni. Hiába győzködtem, hogy ezzel nem napi szinten autóznék, mondván, hogy a rohadt fólia sátrától venné el a helyet, megtagadta a tárolás lehetőségét. Az autót tehát nem vettem meg. 2 év múlva már egy használtautó kereskedés udvarán láttam az autót, akkor már több mint 700.000 volt az ára. Később egy veterán autós újságban láttam egy GAZ13-as felújításról egy cikket. A leírtak alapján gyanús, hogy az általam kinézett masina volt az. A felújítás után már majdnem 10millióra tartotta az árát a tulajdonosa. Na de ez már 10 évvel az én fellángolásom után volt. Azért odadugtam Anyám orra alá az újságot és ragaszkodtam hozzá, hogy előttem végig olvassa a cikket. Utána bűnbánó arccal csak ennyit mondott: "- Kisfiam (35 éves voltam !!!), tudom, hogy szereted a velőscsontot és a marhabélszínt. Hétvégén kárpótlásul főzök neked..."
Azért ha megvehettem volna és felújítom (mert tuti, hogy felújítottam volna), na az azért SIRÁLY lett volna!!!

az azért nem lehetett túl kellemes érzés, de legalább kárpótlásul ettél egy jót, finom kajától minden baja megszűnik az embernek, mégha rövid időre is!

[Missa]

A másik nagy kedvencem a GAZ 13-as, a Csajka. Vagy ha így jobban tetszik a Sirály.

csajka_01.jpg (110.51 KiB) Megtekintve 3473 alkalommal

Gaz13.jpg (31.37 KiB) Megtekintve 3473 alkalommal

Tudtommal 1958-ban kezdték el gyártani. Ki tudja miért, de baromira hasonlít az 1955-ös Packard Patrician-ra:

55packard1.jpg (32.17 KiB) Megtekintve 3473 alkalommal

55packard2.jpg (21.25 KiB) Megtekintve 3473 alkalommal

Hiába, Nagy Testvérék is szerettek "lopni"... Erről a szokásukról később sem mondtak le. Lásd: Concorde - TU144, vagy Space Shuttle - Buran...
Volt rangsora Nagy Testvéréknél az autóknak. A csúcsvezetők ZIL-lel, az alattuk levők Csajkával, a még kisebb párt ingyenélők pedig Volgával (M21, M24) döngettek a moszkvai proszpekteken (sugárút). Sőt, a ZIL-es csibészeknek még külön sávjuk is volt. Mint Pesten a buszoknak.
Hogy, hogy nem egy GAZ13-assal is volt személyes érintettségem. '91-ben, 25 évesen vettem életem első autóját, egy FIAT Regata D-t. Mivel sokat dolgoztam, sok pénzem volt (ahhh, régi szép idők ) és az autóra szánt pénzemből még maradt, úgy gondoltam mindenképpen elverem a maradék pénzem. Kelenföldön ahol laktam volt a Patyolatnak egy üzeme. Ennek az udvarában állt egy Csajka. Véletlen összefutottam a tulajjal és szóba jött az autómegvásárlása. Akkor 70.000, azaz hetven ezer forintott kért érte az ürge. Ezt simán ki tudtam volna fizetni. Jó, OK, a karosszérián lett volna egy-két javítani való, az automata váltó is felújításra szorult volna, a krómozott cuccokra is ráfért egy alapos újra krómozás. Mivel a díszlécek hanyagul az utastérbe voltak hajítva, szétszabdalták az ülés kárpitokat. Viszont, ahogy mondani szokták, a motor pöc-röff indult, ment mint a zsírozott isten nyila. A váltó kicsit makacskodott, de gépészetileg egyben volt. Én nagyon megakartam szerezni. Anyámék vétózták meg a bizniszt. Mivel akkoriban egy kelenföldi panelban laktam velük (hja kérem, mivel egy évben összesen jó ha 4 hónapot voltam itthon..), a Sirály tárolása csak Mutterék esztergomi telkén lett volna megoldott. Anyám nem látta gép értékét, csak azt hajtogatta, hogy 20-25 liter benzint fog zabálni. Hiába győzködtem, hogy ezzel nem napi szinten autóznék, mondván, hogy a rohadt fólia sátrától venné el a helyet, megtagadta a tárolás lehetőségét. Az autót tehát nem vettem meg. 2 év múlva már egy használtautó kereskedés udvarán láttam az autót, akkor már több mint 700.000 volt az ára. Később egy veterán autós újságban láttam egy GAZ13-as felújításról egy cikket. A leírtak alapján gyanús, hogy az általam kinézett masina volt az. A felújítás után már majdnem 10millióra tartotta az árát a tulajdonosa. Na de ez már 10 évvel az én fellángolásom után volt. Azért odadugtam Anyám orra alá az újságot és ragaszkodtam hozzá, hogy előttem végig olvassa a cikket. Utána bűnbánó arccal csak ennyit mondott: "- Kisfiam (35 éves voltam !!!), tudom, hogy szereted a velőscsontot és a marhabélszínt. Hétvégén kárpótlásul főzök neked..."
Azért ha megvehettem volna és felújítom (mert tuti, hogy felújítottam volna), na az azért SIRÁLY lett volna!!!

[Missa]

én egy picit fiatalabb vagyok, sajnos kis koromban ennek az autónak csak a motorjával találkozhattam (igaz, abból otthon van három is), mert az utcánkban volt a helyi SEFAG (Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság) telephely, ezért UAZ volt UAZ hátán mindenfelé. vezetni is egy kiszuperált katonai mentőn tanultam meg.

az M21-essel élőben először a 90-es évek közepén találkoztam a városligeti május elsejei "a szocialista autógyártás gyöngyszemei" címet viselő találkozókon. tetszett-tetszett, de picit aránytalannak tartottam. túlságosan magas és keskeny volt. látható, hogy a BMW alapokra építettnél pont ezeket küszöbölték ki. mindjárt kívánatosabb is lett a madárka.

Imádni való a "műszerfala". Valami rettenetes-égszín kék plexiből volt. Nem csak a számlap, hanem a kilométeróra búrája, "kupolája" is. Csodálatos fényjáték szemtanúja lehetett a sofőr. Ha szemből sütött a nap, átfénylett az egész szerkezet. Csodálatos látvány volt. Néha engedte az állatorvos, hogy a kocsijában játszak. Persze, hogy felérjem a hatalmas elefántcsont fehér kormányt, jelentős mennyiségű kispárnát kellett a seggem alá tenni. De csodálatos volt "vezetni" az autót. Még ha egy helyben is állt... Sokáig meg voltam győződve róla, hogy a kék plexi a CCCP designer-ek ötlete volt. Miután 1984-től nagyon sokszor megfordultam a Szovjetúnióban és láttam az ottani viszonyokat kezdtem sejteni, hogy ez a csodálatosan irizáló matéria, a korabeli szovjet ipar félre sikerült produktuma lehet. Nagy valószínűséggel a hadiiparuk számára szerettek volna víztiszta, átlátszó plexit készíteni, például az akkoriban nagy mennyiségben gyártott MIG-jeikhez. Hiába na, a Nagy Népi Hurál több téren leakarta győzni a hanyatló kapitalizmust, de ezt az viszonylag egyszerű terméket csak kék színben tudták előállítani. A repülésben ezt felhasználni nem lehetett, viszont tökéletesen megfelelt az M21-esek műszerfalának. Ja és kapott belőle a KGST keretén belül a magyar műanyagipar is. Nálunk az személyautó gyártás akkoriban nem volt, az Ikarusokhoz is igénytelen volt ez az anyag. Nálunk főleg fogkefenyél és szappantartó lett belőle... Tudom, 9 évesen szereztek nekem Anyámék egy gyereküdülőbe egy 2 hetes beutalót és ilyen jaj-kék szappantartóm volt.
Az "elefáncsont" kormány is csak egy ócska bakelit szerűség volt. Olvastam egy M21-es és egy Gaz 13 Csajka felújításáról. A fémrészek felújításával sokkal kevesebb gondjuk volt. Nem úgy a "szuper" ruszki műanyagok pótlásával...

[chilisos]

Ez tetszik!

[Labdacs]

én egy picit fiatalabb vagyok, sajnos kis koromban ennek az autónak csak a motorjával találkozhattam (igaz, abból otthon van három is), mert az utcánkban volt a helyi SEFAG (Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság) telephely, ezért UAZ volt UAZ hátán mindenfelé. vezetni is egy kiszuperált katonai mentőn tanultam meg.

az M21-essel élőben először a 90-es évek közepén találkoztam a városligeti május elsejei "a szocialista autógyártás gyöngyszemei" címet viselő találkozókon. tetszett-tetszett, de picit aránytalannak tartottam. túlságosan magas és keskeny volt. látható, hogy a BMW alapokra építettnél pont ezeket küszöbölték ki. mindjárt kívánatosabb is lett a madárka.

[Missa]

Ahogy Geszti Péter énekelte: "Zúg a Volga, hadd zúgjon csak, az a dolga".
Igaz ennek a gépnek annyi köze van az eredeti M21-eshez, hogy Oroszországban készült, de BMW alapokból. Na és valamelyest hasonlít az eredeti névadójára. Nekem az M21 Volga a szívem csücske. 1973-ban, 7 évesen egy ilyen miatt pakoltam tele a tornazsákom vajaskenyérrel és jaffával. Az utcánkban lakó állatorvosnak volt egy M21-ese,gyönyörű fekete jószág volt. Akkori álmaim ne továbbja volt. Felnőttektől hallottam, hogy ha valaki külföldre szökik és ott él tovább (mert ott biztos gazdagabb is lesz!), minden vágya teljesülhet. Ezt akkoriban disszidálásnak hívták. Na én 7(!) évesen úgy gondoltam neki vágok a világnak, irány Amerika és lesz egy ilyen autóm! De mondom, én akkor még csak 7 éves voltam. Disszidálási kísérletem az utca túlsó felén ért véget. Ott laktak a másik nagyanyámék, gondoltam beköszönök. Ők értesítették "disszidálási" kísérletemről a másik nagyiékat, aki rövid távon hazapofoztak... Ekkor tudtam meg,hogy a disszidálást büntetik.
Na mindegy most már, itt van néhány kép az én kedvencem mai, retro-leszármazottjáról:

volga-28.jpg (119.4 KiB) Megtekintve 3498 alkalommal

volga-29.jpg (93.84 KiB) Megtekintve 3498 alkalommal