Régen (anno "cocializmus"), kaptam AutoBild-eket a nyugati rokonoktól. Annyira egyértelmű volt, még az én hiányos német tudásom mellett is, ezek az általad is említett tartós tesztek. Amikor x ezer kilométer után, atomjaira szedték az autót. Kielemezték minden porcikáját, összerakták és áruba bocsátották. A rokon mesélte, hogy "verekedtek" ezekért az autókért...Labdacs írta:a mi családunk a nagyapámtól kezdve előfizetője volt az AM-nek, a padlás tele van 70-es évekbeli évfolyamokkal, a kedvenc címlapom, amelyiken az 1971-es Ferrari 512 S Pininfarina pózol egy nővel. az első betűimet is az AM hasábjain olvastam el 3-4 éves koromban. talán innen ered az autóbuzériám is, ezért nekem az AM nem csak egy lap a sok közül. ezért is volt számomra is nagyon szomorú az általad leírt jelenség a 90-es évek közepétől (ami egybeesik a Palik-Héder duó ottani főnökségével). persze a lapot azóta is veszem, de van olyan, hogy már el sem olvasom, (azt a fiamra hagyom:-) ) csak átlapozom. ha előveszek egy 40 éves AM-et, ott ugyan nincsenek színes képek, nem folyik ránk 10 oldal újdonság, meg celebbaromság, de a cikkek sokkal tartalmasabbak, igényesebbek, mint most. össze sem lehet hasonlítani. volt bulvárosabb jellegű kiadása az AM-nek, évente 4, Autó Motor Magazin néven. színes hírekkel, érdekességekkel, középen csöcsvillantós poszterrel.Missa írta: 30 évig előfizetője voltam az Autó-Motornak. Vettem még az A2, Autó Piac, meg a jó fene tudja milyen lapokat. '89-ig (Merkur autós időszak) mint igen frankó adatbázis szolgált. A '90-es évektől egyre jobban reklám újsággá silányultak. Nem csak a sok reklám miatt, hanem az autótesztek, leírások, majd mindegyike valamelyik kereskedő, képviselet szponzorálta iromány volt. Nagy ritkán valami érdekesebb cikk is volt. Amikor a saját Xsara-mat vettem, a vásárlás elején kaptam prospektusokat. Egy az egyben az a duma volt benne, mint az említett újságokban. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy átfogalmazzák. Pláne az egészben az volt, hogy az egyik kereskedés, mint leendő készpénzes vevőt elvitt az egyik autóval tesztvezetésre, dettó ugyanazzal, amelyiket tesztelték a lapban. Csak a 10-15 km-es út alatt a díler folyamatosan azt pampogta, hogy:" a magáéban már a kormány mellett lesz a rádió távirányítója, kürtkapcsoló a kormánykerékben lesz és 20 LE-vel erősebb lesz..."
nna, nem nosztalgiázom itt tovább.
egyébként a mai autósújság felhozatalból talán a legemészthetőbb az AutoBild. igaz, hogy egy picit a maguk felé hajlik a kezük, de ha ezt belekalkulálja az ember, egész érdekes cikkeket lehet benne találni. a kedvencem a 100km-es használtteszt, aminek a végén nem csak annyit írnak, hogy "nagyon jó, nagyon szép autó", hanem darabokra szedik a gépet és megvizsgálnak minden kopást, a hibás alkatrészeket elküldik a gyártónak véleményezésre, stb..
Emlékszem az AM Magazinjára is! Sőt, nem emlékszem melyikben, volt egy cikk, egy olasz műszerész mesterről, aki keményfából faragott sablonokra kalapált sárgaréz lemezt. Addig kalapálta ezeket a lemezeket, amig méretarányos Ferrarik lettek. A fickó vevői voltak pl. Nick Mason-Pink Floyd, Mick Jagger-Rolling Stones, Enzo Ferrari-Ferrari, Niki Lauda, stb. A modellek már akkor is hihetetlenül "arany-árban" voltak elérhetőek. Sajnos a mai napig nem tudom, hogy hogy hívták az ürgét.
Sőt erősen gondolkodom a Lusso előbb-utóbbi cseréjén is. Csak még gyűjteni kell, lehetőleg egy S. McQueen félére. A vörös, kék csak alternatíva lehet. Eric Clapton féle sajnos nem jöhet szóba. Az ezüst színe miatt és azért mert azt olvastam, hogy a belsőtere a modellnek nem stimmel a "Lassúkezű" (Slowhand) eredeti Lusso-jával...
) már én is fűzögetem egy CMC 250 GT Berlinetta Rosso Corsa SWB-re.
