Átolvastam még egyszer a storyt, igazából egy Maurizzio Grazzi nevű csávó akart magának két ilyen Masert, szal elsőre mondhatnánk azt is, hogy csak replikák voltak, de nem, mert egyedül a karosszéria mondható újkorinak, az is a gyári adatok alapján készült egy karosszéria-építő műhelyben, ellenben a motor, a hajtáslánc, a kerekek, az alváz, gyakorlatilag majdnem minden része az autóknak EREDETI Maserati alkatrész volt...ellenben nem tudom mi volt pontosan a problemjük a rendőröknek a replikaépítéssel, vannak hülye olasz szabályok, amik közül sokat nem tartottak be, volt valami hosszas huzavona is, aminek a vége a két majdnem-replika Maser bezúzása volt...
mindezt úgy, hogy a 350S motorjából összesen hármat gyártottak le Maseratiék, abból az egyik használahatatlanná vált a múltban, az egyik még Amerikában van, ellenben a harmadik ez a bezúzott-olvasztott volt...a többi EREDETI alkatrészről nem is beszélve...szóval egy rakás "kincset" zúztak be, csak a replika karosszéria miatt...
elég érdekesen intézik ezeket a dolgokat az olaszok...
"Money can't buy happiness, but I would rather cry in a Ferrari"
"By order of an Italian Court, two reconstructed Maserati sports-racing cars from the 1950s - an A6GCS and a 350S – have been delivered by the Police to a local scrapyard to be crushed into cubes for recycling."
elég annyi hozzá, hogy az olasz rendőrség valamilyen ügy kapcsán lefoglalt két Maseratit, bezúzatta, aztán még a maradékot be is olvaszotta...
"Money can't buy happiness, but I would rather cry in a Ferrari"
"By order of an Italian Court, two reconstructed Maserati sports-racing cars from the 1950s - an A6GCS and a 350S – have been delivered by the Police to a local scrapyard to be crushed into cubes for recycling."
"Money can't buy happiness, but I would rather cry in a Ferrari"