Hungarian Diecast Forum

frenchcarfan írta:

chilisos írta:Mennyivel letisztultabbak ezek az F1 gépek a maiaknál!

Sokkal jobb idők voltak, mint a maiak. Most az autók egész egyszerűen ocsmányak...

Régen mindenki kb. azzal indult, amivel akart. Manapság össze-vissza van szabályozva és azon vannak, hogy találjanak valaimi kiskaput. Aki megtalálja, és emiatt jobb a többieknél, rögtön megy a vádaskodás, hogy szabálytalan. Ez nem tetszik benne. Nem arról szól ez az egész, hogy folyamatosan fejlesszenek, és az kerül előnybe, aki kitalál valami újat?
Egyébként én a V10 F1-es korszakon nőttem fel, azok a gépek is sokkal jobban néznek ki, nincsnek teleaggatva légterelőkkel (jó, azon is vannak, de csak mértékkel). Meg ez az elöl széles hátul keskeny spoiler dolog se tetszik.
Pl.: egy 2003-mas gép, szerintem pont jó

chilisos írta:Mennyivel letisztultabbak ezek az F1 gépek a maiaknál!

Sokkal jobb idők voltak, mint a maiak. Most az autók egész egyszerűen ocsmányak...

Mennyivel letisztultabbak ezek az F1 gépek a maiaknál!

Na újra kedvet kaptam egy bemutatóhoz.

A bemutató tárgya: Minichamps 1992 McLaren Honda MP4-7 #1 - Ayrton Senna

Labdacs említette egyszer, hogy nem kedveli igazán a diecast Forma 1-es gépeket, mert a mérethez képest nehéz és vastag fémlemezek nem adják vissza az eredeti autó könnyűségét. Nos, ezzel csak egyetérteni tudok, a karosszéria vastagnak és nehéznek tűnik, a modellen a keréken kívül semmi nem nyitható/mozdítható. Összességében azonban egy nagyon szép, letisztult, egyszerű versenyautó formánk van, gyönyörű festéssel, amit még a benne csücsülő Senna figura is feldob.

Magáról az autóról és a versenyről:
az 1992-es British Grand Prix július 12-én indult Silverstone-ban, 10-én és 11-én bemelegítő és időmérő körökkel. A futamot Nigel Mansell barátunk nyerte, egy feltörekvő ifjú német, valami Schumacher a negyedik, Senna pedig...kiesett. Az 52. körben eltört a váltója, és feladta a versenyt. A "legenda szerint" 1 méteres távban ugyanott állt le az autója, mint tavaly ugyanitt, 1991-ben, amikor az utolsó körben egyszerűen kifogyott a benzine (még így is negyedik lett , mert a négyes élmezőny annyira elhúzott a többiektől). Igen szép jelenet amikor a győztes Mansell megáll mellette, Senna felmászik a kocsijára, és az angol elviszi a célvonalig ( http://www.youtube.com/watch?v=OiG7vNlmp5c ) Ez a kombó, azaz a Williamsen kuporgó Senna egyébként szintén létezik a Minichamps kiadásában.

Nade visszatérve a 92-es évhez, és a Silverstone-i futamhoz, a két McLaren-en felfedezhetünk némi furcsaságot. Amikor először kezembe került a modell maga, egyáltalán nem értettem, miért tűntek el a Marlboro feliratok. Helyette hasonló betűtípussal McLaren szerepel. Ezt valami ordas Minichamps hibának könyveltem el, majd úgy gondoltam, a cigaretta reklámozás változó rendeletei miatt már nem lehetett rátenni, esetleg a Minichamps és a Marlboro nem egyezett meg rendesen. El voltam kenődve. Az eBay-en kaphatóak erre a modellre transkit-ek, matricák a Marlboro-kinézet visszaállítására, el is kezdtem nézegetni őket aztán...

...még jó hogy elkezdtem kutatni a versenyeket. Mert belefutottam egy érdekes ritkaságba, amitől az autómat hirtelen értékesnek és egyedinek tekintem. Igen, valamiért a Silverstone-i futamra mindkét autó McLaren fóliát kapott. Az egész szezonban Silverstone előtt és utána is Marlboro felirattal futott mindkét autó, Senna #1 és Gerhard Berger #2, a tesztnapon, június 11-én azonban felkerültek az eltérő matricák. Az évben egyetlen más futamon sem fordult ez elő, és csak valami helyszíni obskurus cigarettareklám-tiltásra tudom fogni a dolgot. Mindenesetre azonnal elfelejtettem az átmatricázást, így a modell egyetlen konkrét verseny valós képe marad, és még jobban örülök neki.

Magában az autóban V12-es 'Honda RA122-E' kódjelű motor dolgozott, és ez volt az első szezon, ahol félautomata váltót vetettek be, ahol a mechanikus kuplungot elektromos szenzor váltotta, így a pilótának nem kellett többé felengednie a gázpedált váltáshoz. Ez az utolsó év amikor a McLaren Honda motorral fut, a Honda 88-92 közt látta el motorral, majd egy időre kivonult a Forma 1-ből. Az 1993-as McLaren MP4-8-ban már 'Ford HBD7 3.5 V8'-as motor dolgozik, ráadásul nem is a Forma 1-re kihegyezett példány.

(a képek az egész szezonból származnak, de hatalmas szerencsével vannak július 11-12-ei képek is, ahol a különbség jól látható)

Edit: most látom, hogy még Senna és Berger sisakjáról is letakarították a Marlboro-feliratot. Ez a modell figuráján is hitelesen szerepel.

Na, akkor legyen még egy Ferrari:
Ferrari 250 LM - Sebring #29, Walt Hansgen (1912-1966) és Mark Donohue (1937-1975).
Az autót, az 1965-ös Sebring (Florida) 12 órás autóversenyen indította a Mecom Racing Team (USA), Walt Hansgen és Mark Donohue vezetésével.
Nagy jelentős eredményt nem értek el, 11.-nek futottak be a Győztes Chaparall után, 13 körrel.
Nem tudom, hogy a HW Elite miért pont ezt az autót szemelte ki magának, a 250 LM sorba. Talán csak a látványos festése miatt, esetleg a HW USA-beli "gyökereire" való tekintettel. Tudtommal ez volt a legjelentősebb eredménye a típusnak az USA-ban. Sokkal több trófeát gyűjtött be Európában, pl. a Le Mans-on.
Esetleg még egy magyarázata lehet a kiadásnak. Információim szerint a később sikeresebb Mark Donohue ebben az autóban kapta meg a lehetőséget, hogy egy jelentősebb versenyen is megcsillogtassa versenyzői tehetségét, az akkor már tapasztal versenyzős társa, Walt Hansgen másodpilótájaként. Ezen a sebringi- versenyen csak 11.-ek lettek, sajnos Hansgen egy év múlva, Le Mans-ban egy Ford GT40 MKII kormánya mögött vesztette életét. Csapattársa, Donohue, szintén egy Ford GT40-nel indult, de kiesett. Viszont később már egyre jobb eredményeket ért el, főleg az Indy500 versenyeken. Sőt 1972-ben meg is nyerte a sorozatot, egy Penske versenyautóval. Sajnos 1975-ben, szintén egy Penske F1 versenyautóval szenvedett halálos balesetet, Ausztriában. Szóval talán nekik akartak emléket állítani ezzel a modellel.
Az eredetiről nem sok kép van a neten: A modell, az Elite - Ferrari 250 LM #29

Greenlight/Auto World Silver Screen Machines 1969 Dodge Charger 'General Lee'

Modellünk az 1979-1985 közötti TV sorozat autóját mintázza, abból is valószínűleg 84-es szezontól "egységesített kinézetű" Tábornokot. Ezen évek alatt 256 darab 1968 és 1969-es modellévű Charger-t "használtak el" a sorozat készítői, az átépítéseket/szerelést az első évben a Warner Brothers, a második évadtól a negyedikig két úriember, Andre és Renaud Veluzat végezte. Átlagban epizódonként minimum egy autó "fogyott", az ugrások után strukturális károkat szenvedve leírták őket. Az ugrásokhoz az autók elejét nagyon megemelték, és 500-1000 fontnyi homokzsákot raktak a hátuljukba, hogy az orrukon landolást minél jobban ellensúlyozzák. Veluzaték nem dolgoztak teljesen egységesen, az épített autók külső színe ugyan megegyezett, de a belső, attól függően milyen Charger-t sikerült beszerezni, világosbarna és "nyeregbész" színű volt.

Az autók motorjai szintén nem voltak egységesek, 318, 383 köbinches V8-as, később 440 Magnum V8 motoros gépek voltak (a belső és közeli felvételekhez 318-asok kellettek, a két kerekes mutatványokhoz könnyebbségük okán szintén. A nagy ugrásokra "elhasznált" Charger-eknek viszont 440 Magnum kellett a jóval nagyobb nyomaték és gyorsítás miatt). A mozifilmben a Tábornokba egy 426 Hemi kerül.

Egészen 84-85-ig semmi problémát nem jelentett a Charger-ek beszerzése, a 84-es szezonban azonban egyre több régi ugrás felvételt használtak a gyártók előző évadokból, a 85-ös szezonban pedig megjelentek a a távirányítású autómodellek is a filmezés során, a kaszkadőrök legnagyobb bánatára. Ekkorra a Warner Brothers is mindent megtett, hogy a sérült autókat több epizódban is használhassa, és ügynököket béreltek 68-as 69-es Charger-ek felkutatására az országban.

1983-tól a Warner Brothers teljes mértékben házon belülre költöztette a Charger-ek építését, miután a Veluzat testvéreket rajtakapták hogy a strukturálisan károsodott autókat, amiket be kellett volna zúzniuk, kozmetikai javításokkal és hamis alváz/motorszámmal bizony eladták a rajongó népeknek. Innentől az újonnan épített autóknak kívül-belül a legutolsó részletig meg kellett egyezniük, a Warner minden grafikát, kivitelt, színt, táblácskát, matricát egységesített és ellenőrzött, az autót visszaküldték ha nem felelt meg. Ez a kivitel a modellünkhöz legjobban hasonló, világos bézs belsejű, fekete vinyllel vont bukócsövű, 440 Magnum V8-as motorú, fekete gallytörőjű változat, American Racing Vector fekete felnikkel és P235/70R14 B. F. Goodrich Radial T/A gumikkal (egyébként fehér betűkkel az oldalfalon, de fordítva felszerelve-a fekete oldal van kívül).

A váltó legtöbb esetben 727 TorqueFlite 4 sebességes automata, csak néhány kaszkadőr-Lee-ben volt manuális váltó. És a híres ajtó-dilemma: a mozifilm elején kívül nincs olyan Lee, aminek nyílnának az ajtajai. A Nascar előtti tisztelgésként, Bo és Luke sok-sok látványos beszállása miatt, meg néhány poén kedvéért (más szereplők beszorulnak beszálláskor stb) az ajtók be vannak hegesztve. A sorozatban ez úgy van megemlítve hogy "az autó összetört és az ajtókat még nem volt idő megjavítani, de különben is a versenyautóké is ilyen".

Sun Star 1932 Cadillac V8 Deluxe Sedan "State Car of the last Chinese Emperor Puyi"

Szép termetes dög, gyűjteményem legmasszívabbnak tűnő darabja, valószínűleg a hatalmasnak tűnő eleje miatt. Az Ecto-1 mellé állítva kiderül hogy az azért jóval nagyobb, a Maybach 62S-t viszont szélességben és magasságban is lenyomja.

Nade, itt az autó és tulaja eredeti története:
Puyi az "Utolsó kínai császár" élete nem csak játék és mese. Tulajdonképpen merő szívás volt. 2 évesen lett császár, de 1912-ben a Kínai Köztársaság (nem Népköztársaság, az csak 49-ben alakul) egy forradalom lezárásaként "elmozdította helyéről". Írásban rögzítették haláláig tartó jogait, amik minden protokollban, megjelenésben, magántulajdonban egy külföldi, nagyhatalmú, vendégként Kínában lévő uralkodó jogait biztosították neki. Megkapta palotái és kertjei egy részét, összes szolgáját (kivéve az eunuchokat, azokat a Köztársaság "betiltotta") ahol tulajdonképpen hatalom nélküli száműzetésben élt. A formalitási jogairól jó képet kaphatunk, ha tudjuk hogy a szerződés hasonlított ahhoz, ahogy Olaszország 1870-ben a mindenkori pápának kijáró jogokat és pompát rögzítette, aminek keretei a mai napig élnek (rezidencia, külsőségek, protokoll, hatalomgyakorlás - kivéve hogy Puyi hatalma nullára csökkent). Puyi élete végéig "jogos trónja visszaszerzéséért" küzdött, nem sok sikerrel. 1967-ben veserákban halt meg, teljes elszigeteltségben. 1987-ben "The Last Emperor" címmel film is készült életéről, amiben némileg átalakított korabeli Cadillac sedanok futnak -az autó részleteire a filmesek nem adtak sokat.

1932-ben Japán hatalmas befolyással bírt Kínára, és Kína területén elfoglalva a Mandzsúr Birodalmat, amely eredetileg a császári családnak és dinasztiáknak az elkülönített élőhelye volt, azt egy mesterséges bábállammá változtatta. Élére Puyi-t állították ("elfogadta a felkérést"), aki így ugyan egy "jogos császári címet" nyert, de hatalma és megítélése még az eddiginél is lejjebb került. Bábcsászárként Hirohito japán császár szolgája volt, és "tanácsadója", egy japán ezredes és kém parancsait teljesítette. Így Japán egyszerű szolgaként, a kínai nép viszont árulóként tekintett rá...merényletkísérlet is volt ellene, ahol saját háztartásában lévő szolga késelte meg, ezt ugyan túlélte. 1945-ig "békésen uralkodott" így, lassan beleőrülve azon vágyába, hogy visszaállítsa eredeti császári címét. Ennél sokkal rosszabbul azt hisszük már nem járhatna, de 45-ben a Szovjet Vöröshadsereg betört Mandzsúriába és őt is elfogta, hiába próbált repülőn Japánba szökni. 1949-ig így a szovjetek vendégszeretetében fürdött...Szibériában egy "szanatóriumban". Mao Ce Tung közben hatalomra került, és megegyezvén a szovjetekkel hazahozatta Puyit - csak azért hogy tíz évre, azaz 1959-ig háborús bűnösként börtönbe zárassa, és "reformálja", "újjáalakítsa" őt. 1949-ben "kiengedték" és kapott egy pekingi lakást, ahol nővérével élt 6 hónapig, majd egy állam által fizetett hotelbe került. Néha beráncigálták rádióba, eseményekre, hogy a Kommunista hatalmat éltesse, és közben munkát is kapott...a Pekingi Botanikuskertben. 56 évesen feleségül vette ápoló nővérét, és állandó szerkesztői állásban dolgozott a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület írott kiadványain(CPPCC - máig létező kommunista többpártparlamanent, vezetője változatlanul a Kínai Kommunista Párt, első vezére Mao Ce Tung volt), havi 100 yen fizetésért, haláláig.

1932-es hatalomba lépése alkalmából Japán egyenesen a General Motorstól egy kézzel elkészített luxus sedant rendelt, rajta a Mandzsúr Birodalom felségjelével és színeivel (arany-vörös), az eredeti autó hűtőmaszkja, lökhárítói, felnijei stb is aranyozottak. A kocsi 5.7m hosszú, 1.99 m széles és 1.92 m magas. 5.8 literes, 90 fokos hengerszögű V8-as hajtja, max 115 lóerővel, össztömege kb 4.5 tonna, ehhez 4 sebességű szinkronos automata váltó csatlakozott. A "State Car Nr 1" egy 1932-es Cadillac 355B V8-ra épül, Fisher karosszériát kapott, a 7 személyes leghosszabb alvázat (hátul csak egy kanapé és aranyozott lábtartó van), de a sárvédői például a tömeg-Cadillaceken csak 1933-ban lettek elérhetők, első és hátsó lökhárítói valószínűleg Duesenbergről származnak, a hatalmas aranyozott hűtő pedig Ford vagy Lincoln. Érdekes módon a japánok már nem pazarolták a pénzt V12-esre (370B) vagy V16-osra (452B), az azévben gyártott 2693 V8-as autóból megvették és átalakíttatták a 263-as példányt (karosszériaszáma könnyen dekódolható: 32-8-263 = 32-ben V8-asból a 263-as). Az autót a "császár" 1945-ig használta, élete ezen szakaszában a hatalma kizárólag formális látogatásokból, előre leírt jóslatok és kinyilatkoztatások elmondásából és Japán által írt új törvények aláírásából állt. Az autónak külön "testőrsége" és ápolószemélyzete volt, a 6 személyből álló "Lupu", azaz "Farkasok". Lépésben haladtak az épp csak gördülő autó mellett 13 évig.

Az autó későbbi holléte ismeretlen.

Hot Wheels Elite 1959 Cadillac Miller-Meteor Futura Ambulance 'Ecto 1'

1959-ben a Cadillac Commercial alvázakból/félkész autókból 2102 darabot gyártottak, ezek mindegyike mentőautó (Ambulance) vagy koporsószállító (Hearse)-ként lett megépítve. Kisebb amerikai falvakban/városokban az autó mindkét feladatot állandó jelleggel ellátta. 4 karosszériaépítő cég kínált felépítményeket: az Eureka Landau modellje 6 kivitelben készült, a Hess&Eisenhart 2 féle modellt kínált, a Miller-Meteor Landau Traditional, Futura és Classic típusokat épített Ohio-ban, a Superior pedig 4 kivitelben kínálta a Crown Royale Landaulet modellt. Eltérések a tető és ablak kialakításokban voltak, az Eureka és Superior opcióként suicide door-okkal volt ellátva, így oldalról is pakolható volt, a tetővonal és a hátsó ablakok is eltértek a gyártóknál.

Az Ecto 1-et a Sony egy kellékese építette, 1db-ot használtak a forgatásokhoz, később George Barris épített még 2 replikát saját elmondása szerint. (az Ecto 1A-ból később szintén 1 darab készült, de nem az eredeti Ecto 1-et alakították át) A filmbeli autó a panoráma-ablakos Futura modellen alapul. Az autó mérete a tetőn lévő 'filmes kütyük' nélkül is hatalmas: tömege 2.8 tonna, hossza 6.32 méter (tengelytávolság 3,96 méter), szélesség 2.04 méter, 157 cm magasság (tetővonal). 365 lóerős 6.3 literes V8-as hajtja, 4 sebességes Hydramatic automata váltóval.

Mára több replika is fut, amelyek nagy része akár más Miller-Meteor felépítményből vagy Superior karosszériából épült, így alaposan eltér az eredeti példánytól (suicide door, más ablakok stb). Az eredeti autó a Sony Entertainment tulajdonában van elzárt helyen, 1 replika pedig felújítva a 2012-es SEMA Shown és a Sony Entertainment irodaházánál is megjelent. Egy másik "eredeti" film-replikát 2008-ban egy Ohio-i magángyűjtő vett meg, majd 2010 jauárjában a Barrett-Jackson aukción 88000 dollárért ismeretlen gyűjtőnek adta el.

http://www.youtube.com/watch?v=cddnxSwHBkc
http://www.youtube.com/watch?v=OGKOKwuXea8

Paragon Models 1968 Rolls-Royce Silver Shadow I Mulliner Park Ward 2 Door Coupe

A modell nagyon szépen kidolgozott, értékesnek ható darab, miden arányos, az illesztések nullák. Az ajtókat szinte túl nehéz nyitni, a zsanér akár teljesen nyitott helyzetből is erőből visszacsapja őket. Apró de bosszantó baki az első-hátsó logókban a "Rolls-Rolls" megnevezés.

A Silver Shadow I-et 1964-76 között gyártották. Nagyon drága opcióként 1965-től kétajtós kupé karosszériával is megvehető volt, ami teljes egészében kézzel készült Londonban, a Mulliner Park Ward műhelyében. Ebből 76-ig, a Silver Shadow II megjenéséig 606 db készült. 1966-tól Drophead Coupe, azaz kabrióként is rendelhető. Egy másik karosszériakészítő, James Young is készít néhány kétajtóst, némileg eltérő tetővonallal. 1971-től a kétajtós Silver Shadow változat felveszi a Corniche nevet, ami egészen 1995-ig fennmarad.

Az autó imázsát növelendő szerepet kap az 1968-as Thomas Crown Ügy című moziban, ahol kedvenc Steve McQueen-ünk hajtja. A filmben még a modellel megegyező Mason Black színű autó a későbbiekben kékre fényeződik, és apróbb változtatások esnek rajta (ködlámpa stb). Az autót 6230 köbcentis V8-as hajtja, "elegendő lóerővel"

Végére pedig egy ezmegmiazisten bónuszkép (1981-ben a Dakaron indult, fogadásból született, diszkvalifikálták, és különben is csak "nyomokban rojszot tartalmaz")

Egyik kedvencem a #0714-es alvázszámú Ferrari 250 Testarossa, amit mázlimra megcsinált a CMC 1/18-ban.

A 0714-es a negyedik 250 TR-ként gördült ki Maranelloból és mint a második, magánembernek eladott autó. Első tulaja Piero Drogo volt, aki kisebb-nagyobb változtatásokat végzett el az autón mielőtt rajthoz állt volna első versenyén, az 1958-as buenos aires-i 1000 km-esen, ahol a negyedik helyig küzdötte fel magát vele. Még pár verseny után, az amerikai Ferrari importőr Luigi Chinetti-n keresztül eladta Alan Connelnek, aki az autót pirosról átfestette feketére, kis vörös csíkkal az orrán, néhány további műszaki változtatás mellett.

A 2000-es évek elején, a legelső, gyári változatára restaurálták, de a Connel-féle fényezés megmaradt. 2009-ben, Maranelloba visszatérve, a Legenda e Passione nevezetű, R&M által megrendezett aukción talált új gazdára, név szerint Chris Evansra, aki körülbelül 2,5 milliárd forintnyi euróért vette meg.



1/18:

FrozenSilverM5 írta:

truckster írta:GMP 1966 Ford Fairlane GT Convertible

Szintén csak hasonlót találtam A fekete belű külsőleg tökéletesen egyezik a modellel, a másikban viszont a piros belsőt láthatjuk.

http://www.vezess.hu/zsebgarazs/suhano_tegla/36341/
[ Kép ]

Igen, nagyon szeretem erről a képeidet, csak nem akartam kérdés nélkül ide betenni. A cikk is telitalálat

truckster írta:GMP 1966 Ford Fairlane GT Convertible

Szintén csak hasonlót találtam A fekete belű külsőleg tökéletesen egyezik a modellel, a másikban viszont a piros belsőt láthatjuk.

http://www.vezess.hu/zsebgarazs/suhano_tegla/36341/

GMP 1966 Ford Fairlane GT Convertible

Szintén csak hasonlót találtam A fekete belű külsőleg tökéletesen egyezik a modellel, a másikban viszont a piros belsőt láthatjuk.

Kyosho 2008 BMW M3 E93 Convertible with retractable roof

Alig találtam azonos felnijű ÉS belső bőrszínű Bömbit, de azért akad. A modell rendszáma fiktív, de a formátuma jó, müncheni lenne

Audi S8

Számomra egyik legkedvesebb raliautójával és emlékével szolgálnék először. Ez egy 1985-ös Renault R5 Maxi Turbo, melyet Jean Ragnotti a Renault Sport nagykövete hajtotta. Idén sikerült egy izgalmas képet lőnünk az igazi autóval és mesterével úgy, hogy az én és a modellem is rajta volt

truckster írta:

FrozenSilverM5 írta:BMW M5
[ Kép ]
[ Kép ]

igeeeeen! erre emlékeztem, amikor a csomagtartó sarkára tetted a modell-t, le is mentettem magamnak...ha van még ebből a sorozatból, én nagyon szeretném látni

Itt vannak: http://www.hdf.vsg4.hu/viewtopic.php?f=56&t=1090

BMW 635 CSI SPA #11

FrozenSilverM5 írta:BMW M5
[ Kép ]
[ Kép ]

igeeeeen! erre emlékeztem, amikor a csomagtartó sarkára tetted a modell-t, le is mentettem magamnak...ha van még ebből a sorozatból, én nagyon szeretném látni

BMW M5