Labdacs írta:Missa írta:Hmmm, mit csináltam ma? Beléptem a "peches modellgyűjtők" sorába. Ugye van aki Exoto-t rendel és fityiszt kap, nem modellt, vagy akinek über-frankón becsomagolják a modelljét és miszlikben kapja meg. Na ma én "szívtam"...

Dolgozós szombatra szabit vettem ki, feleségem rábeszélt egy West-End látogatásra. Neki is vágtunk, metróval. Állati ritkán utazom tömegközlekedéssel, az asszony mondta vegyünk szakaszjegyet. OK, meg volt. Csak frankón elszámoltam a megállókat... A Gyöngyösi úttól nem 3, hanem 4 megálló a Nyugati. Csekély 8000 Ft-ra vágtak le az ellenőrök. A rohadt életbe, az egy fél Elite! Már amelyik! A fene ebbe tetü metróba. Igazán az bosszantot, hogy elismertem a hülyeségem és rögtön hajlandóságot mutatam a büntetés kifizetésére, ennek ellenére bunkóskodott az ellenőr.
Na mindegy, haza jöttem és a DoQ tv-re kapcsoltam véletlenül. Itt valami film ment a Formula1 hőseiről. Tök jó volt nézni hallgatni. Utoljára akkor figyeltem az F1 történéseit, amikor még Schumi volt a menő. Ebben a filmben a '70-es évekbeli pilótákról-autókról-csapatokról volt szó. Olyan jót nosztalgiáztam ilyen nevek hallatán, hogy James Hunt, Niki Lauda, Jackie Ickx, Jody Scheckter, Alan Jones, Fittipaldi, Andretti hallatán, Aztán ilyen autókról-csapatokról hallani mint Brabham, Alfa, Tyrell, Surtees, Wolf, Copersucar, persze a ma is létezők mellett! Fura volt látni, hogy a pilóták közt is nem egy középkorú volt és nem 17 év körüli kamaszok, mint manapság.
Valamit csillapított BKV-s dühömön.

a BKV-s trollok már csak ilyenek. jön egy bezzeg történet: amikor először jártunk Londonban, nem a városban volt a szállásunk, hanem egy kicsivel arrébb, ezért vonatozni kellett hazafelé minden este. ami nem volt probléma, mert gyors volt, tiszta, kulturált, szóval még élveztük is. olyan hetijegyet vettünk, ami érvényes volt a vonatra, meg a TfL-re, ami a BKV londoni megfelelője. ne egy papírfecnit képzelj el, hanem egy kis kártyát mágnescsíkkal. az ezerféle variációból azt a fajtát választottuk, ami olcsóbb volt, de csúcsidőben nem volt érvényes a vonatra (mert ilyen is van, így szabályozva azt, hogy akinek tényleg akkor kell utazni haza, az ne a tömegben tegye a hülye turisták, meg a nyugdíjasok miatt). első alkalommal nem tudtuk pontosan, hogy mikor is jár le a csúcsidő, ezért hazafelé próbáltunk vele átjutni a kapun, nem sikerült (mintha ki is írta volna, hogy miért, de tudtuk, hogy akkor még fél óra várakozás vár ránk). rögtön ott termett egy ottani ellenőr (minden belépőkapunál van legalább 2-3 belőlük.), de a Budapesten szokásoshoz képesti megaláztatás helyett a következő párbeszéd zajlott le:
-Jó estét, segíthetek?
-Köszönjük, de azt hisszük, tudjuk mi a baj, nem járt le még a csúcsidő.
-Valóban, az még fél óra. Nagyon sietnek? Mert akkor beengedem magukat, ne kelljen megvárni.
Hmmm, 1. Nm tudom mi van ezzel a fórummal. Néha nem kapok értesítést a bejelölt, megfigyelt topikokról... Ezt is, egy hét után vettem észre.
2. A BKV-s sztorihoz. Persze, bennem is volt hiba, a francért nem néztem meg azt a rohadt jegyet és miért nem számoltam utána, hogy hány megállót is szándékozom utazni. Be is fognám a pofám, ha mondjuk notorius potyás lennék. Ez volt 46 évem alatt a 2. BKV-s büntim. Az első 1982-ben volt. 1 Ft-ot kellett a metró beléptetőbe dobni, hogy ne csapjon össze a kar előtted. Be is dobtam, de mint lüttyedt kamasz, nem a kapu közt, hanem mellette mentem el. A peron ügyeletes rohant utánam és akkor 50 Ft-ra büntetett. Hiába tanúskodtak mellettem, még ismeretlenek is. Mind ezek ellenére soha nem voltam az ellenőrökkel szemben ellenséges. Ez a munkájuk. Szar meló, de hát ez jutott... A mostani esetben azt nem értettem, hogy rögtön elismertem a hülyeségem és mondtam, hogy itt a szeme láttára lekezelem a másik szakasz jegyet is. Utána jött a bunkóskodás. Még a melléjük kirendelt biztonsági őr is oda jött (most mondta valaki ismerős, hogy azok rendőrök voltak), még az is győzködte, hogy miért nem lehet így simán megoldani? Nem akarok politizálni, moralizálni, de úgy veszem észre, messze vagyunk még a nyugati szemlélettől. AZ itt élőkben feszültség van, amit egymáson próbálnak az emberek levezetni. Kár. Én szívesen élek itt, Magyarországon, de nagyon irigylem például a hollandok nyugalmát. Voltam náluk néhányszor, hajóval, autóval. Ritka nyugis, toleráns népnek ismertem meg őket.
Szóval a Te londoni történetedről és az én múlt heti hülyeségemről egy sztori jutott eszembe. A '80-as '90-es években, amíg az amcsik be nem robbantották a hidakat Új Vidéken (Novi Sad - Szerbia) a Dunába, rengeteget jártunk hajóval al-Dunára. Egyik fontos kikötőnk a bulgáriai Russe volt. Itt tankoltuk meg a hajót ( nem 40-50 liter gázolajjal, a hajó tankja 170.000 literes volt

), itt volt jó vámmentes bolt, kaját is lehetett vásárolni és ami nagyon fontos a "gyarmatárut" (AMO-szappan, gyümölcs ízű rágó, antibébi tabletta, stb) dollárért tudtuk értékesíteni a helyieknek. Volt egy állandó nepperünk, az "Arany-fogú Ali". Egy török nemzetiségű bulgár volt. Vén csirkefogó volt

, de mindig volt valutája, hogy felvásárolja a cuccott tőlünk. Már messziről megismert minket a Russe-i főutcán és boldogan üvőltötte felénk: - Szerbusz Madzsar! Ez nem Béééécs!!! Mit hostál? AMO-d vááán?
Szóval ez jutott eszembe nekem is. Ez nem Béééécs!